A világ vízi biomjai a földfelszín háromnegyedét fedik le, két fő kategóriába sorolva: a tengeri és az édesvízi régiókba. Az édesvíz sókoncentrációja rendkívül alacsony, általában egy százalék alatt van. A tengeri régiókban magasabb a sókoncentráció. A tengeri biomák - javarészt az óceánok - a Föld felszínének mintegy 72 százalékát teszik ki a National Geographic Society szerint.
A föld jellemzői az édesvízi biomák körül

•••Jupiterimages / Comstock / Getty Images
Az édesvízi életközösségek közé a folyók torkolatai mellett folyók, patakok, tavak, tavak és vizes élőhelyek, például mocsarak tartoznak. A tavak és tavak lényegében vízzel töltött medencék. A folyók és patakok folyóvízének okozta mélyedést csatornának, a víz útjának kanyarulatát pedig kanyarulatnak nevezzük. A folyók mentén a szárazföld jellemzői, amelyek a múltban már túlcsordultak, árterek, amelyeken a folyó üledéke természetes gátakként képződik.
Föld jellemzői az óceán alatt

•••Jupiterimages / Photos.com / Getty Images
A tengeri régiók közé tartoznak az óceánok, a korallzátonyok és a torkolatok. Az óceán az „árapályzónában” találkozik a földdel. Az óceánban, vagy inkább alatta, kontinentálisak polcok, mélységi síkságok (az óceán legmélyebb pontjain), emelkedők, hegygerincek, medence alakú torkolatok és árkok. A korallzátonyok nem más értelemben vett szárazföldek, hanem a korallnak nevezett élőlények váladékai, amelyek rendkívüli ökoszisztémát építenek, amely több faj élőhelye.
A föld jellemzői, ahol az óceánok találkoznak a parttal

•••Davis McCardle / Digital Vision / Getty Images
Ahol az óceánok az árapályzónákban találkoznak a földdel, a szokásos landformák a strandok, a hegyfokok, a átlósan, a homok és a hullámok által hordozott egyéb üledékek gerincét képezve), lagúnák, homokszigetek, sziklás szigetek vagy sziklák. A tenger sziklája a föld felett lejt a víz alá, és a kőzet típusától és a hullám mozgásának sebességétől függően különböző sebességgel erodálódik. Egyes tengeri sziklák elszakadhatnak olyan pontig, hogy különálló részekre váljanak, hogy tengeri boltívekké vagy tengeri halmokká váljanak.
A tengeri és édesvízi biomák egyesülnek a torkolatokban

•••Photodisc / Digital Vision / Getty Images
A torkolatok két vízi életközösség kombinációját jelentik, ahol a folyókban vagy vizes élőhelyekben található édesvíz találkozik és összekeveredik a tenger sós vizével. Ezt a vizet sósnak nevezik. Sok öböl, lagúna, kikötő és hang lehet torkolat. Például a San Francisco-öböl és a New York-i kikötő egyaránt torkolat. Valamennyi torkolatot természetes szárazföldi akadályok - köztük gát-szigetek és félszigetek - vesznek körül, amelyek megvédik őket a tenger hullámaitól és vad viharaitól.